Virágzik számban az átok
~ando muro muj armaja luludjaren~
A békésen tüntető magyar tömeget Marosvásárhely főterén 1990. március 20.-án botokkal és egyéb fehér fegyverekkel felszerelkezett, felbujtatott román ajkúak támadták meg. A keresztre feszített város legszörnyűbb estéjén a cigányok fehér ingben, kalapban jelentek meg. "Ne féljetek magyarak, megjöttek a cigányak!" felkiáltással a kevesebbek, a fegyvertelenek, a kiszolgáltatottak mellé álltak. Ezt a felkiáltásukat soha sem felejtjük el: sem mi, sem ők, sem ők... Hogy miért mellénk, a kevesebbek, a fegyvertelenek, a kiszolgáltatottak mellé álltak? Erre a kérdésre a választ csak ketten tudják:
ők, a cigányok és a Jóisten.
Baráti kéznyújtásként, köszönetképpen született ez a műsor, amelyet a cigány népköltészetből, cigány írók műveiből, és az e témával foglalkozó nagy magyar írók (Babits Mihály, Illyés Gyula, Kányádi Sándor) verseiből állítottam össze. A műsorban eredeti cigány dalok hangzanak el.
Az előadás visszhangja
"Körös-körül a rengeteg lim-lom, kellék és egyúttal partner is a színésznő vonzó egyénisége, meleg hangja, fantáziája, merészen kifejező, fantáziás mozgása, tánca, varázslata számára.
(...)
Kilyén Ilka elsősorban a cigány nyomorúság legvédtelenebb áldozatainak, a sorstárs férfi által is kihasznált, a maga gyönyörű érzékiségének és termékenységének is iszonyúan kiszolgáltatott asszonyok titkos belső világának kifejezésére törekszik, énekkel, tánccal, szokások, hiedelmek, hétköznapi cselekvések dokumentum pontosságú felidézésével."
Halász Anna, A Hét
"Nem is annyira összeállítást, sokkal inkább monodrámát láthatott a közönség. Vagy talán egy láttatva, csupán egyetlen személyben megjelenő évezredes etnikum tragédiát.
(...)
Szinte fékezhetetlennek látszó, ám pontosan és fegyelmezetten "kézben tartott" érzelemhullámzás áramlik felénk. Profánul fogalmazva: "erőfölényét időnként tisztességtelenül is használja" Kilyén Ilka. Mert nézőit az első percekben hatalmába keríti: egy könnyedén induló pillanatot hirtelen tör meg a tragikum sokkjával; majd megnyugodni enged ugyan egy röpke helyzetjátékkal ám újra fájdalom és újra az ének."
Tamási Orosz János, Új Magyarország, Budapest
"A mikházi kultúrotthonban a falu roma közösségének tagjai is eljöttek. Előadása jutalmául soraiba fogadta a helyi cigány közösség. Az előadás után az össze mikházi cigány Kilyén Ilkával szeretett volna közös fényképet készíttetni, egyikük a rokolyáját akarta elcserélni a vendégével."
Szucher Ervin, Krónika, Kolozsvár