Ágrólszakadt madár

~ballada a csángó sorsról~

Ez a műsorom a moldvai magyarokról, a csángókról szól és bejárta a kerek világot. A legeldugottabb mezőségi falucskától, ahol pár magyar él olyan világvárosokig, mint Bécs, München, Stockholm és több mint 500-szor adtam elő templomokban, művelődési házakban, színháztermekben, könyvtárakban, osztálytermekben, stb.

Archaikus imádságok, balladák, dalok, híradások, dokumentumok - egy hányatatott sorsú népcsoport monumentális emlékei. A műsor rólunk szól: az életről, a halálról, örömről, bánatról, fájdalomról, reményről, szerelemről. Maga a létezés csodája a csángó műsor üzenete.

Az előadás visszhangja

"A Várszínház Kamaratermének közönsége váratlanul szép, a profi igényeket is minden szempontból kielégítő ajándékot kapott Kilyén Ilka budapesti bemutatkozásakor. Saját összeállítású műsorával egy órába sűrítve szinte mindent elmondott a moldvai csángó magyarság életéről olyan művészi erővel és gazdagsággal, mintha egy Beethoven-szimfónia szólalt volna meg, csak éppen egyetlen emberi hanggá árvulva, ám teljességéből mit sem veszítve. Próbálom megfejteni ennek az egyszemélyes polifóniának, ennek a különös hangulatú és hatású estnek a titkát. Semmi mesterkéltség, semmi hamis hang, semmi disszonancia"

Kolczonay Katalin - Sóhajtásból dalba, Köznevelés, Budapest

"Eddig is tudtuk, hogy a csángók ballada- és népdalkincsünk ősi rétegeinek legértékesebb, archaikus darabjainak hűséges őrzői, átmentői, mégis lenyűgöz, ámulatba ejt a műsorban elhangzó dallamok, szövegek szépsége, ragyogása. S hogy mindezt zavartalanul élvezhettük az egyértelműen Kilyén Ilka őszinte, sallangmentes, szuggesztív előadásának köszönhető."

Nagy Miklós Kund - Ágrólszakadtak balladája, Népújság, Marosvásárhely

"A műsor mellbe vág és szíven üt szenvedésével - annyira, hogy a vártemplom gótikus termével, ahol sokadmagammal síri csendben hallgatom az előadóművészről jóformán meg is feledkezem. Egy távoli nótafán jár az eszem: az üthet meg ilyen igaz - szép, eredetiségében művészi hangot. Úgy mond verset, mintha stante pede költené minekünk a bárd, akinek - akárcsak Ovidiusnak - önként jön ajkára kötött formában a szó. Kilyén Ilka munkája egyszerre több is - nem csak szerényebb s kevesebb, mint a muzikológus vagy néprajztudós kutatóé. Mert míg ez utóbbi azon van, hogy gereblyéje egyetlen lekaszált fűszálat se hagyjon begyűjtet- len, ő, vagyis Kilyén Ilka egy személy- ben kutató és ihletett megszólaltató."

Oláh Tibor - Ágrólszakadt madár, Erdélyi figyelő, Marosvásárhely

"A töredékek műsorrá állnak össze, a hallgatóság önmagát keresi - és találja meg - a zsoltár szavában vagy a dalban és az utolsó sorok után csak nagy sokára eszmélünk fel: nem balladaműsor, de történelemóra is volt."

Szöllősy Vágó László - Egy elfelejtett nép életjele, Magyar szó, Újvidék